Jó ideig tartott amíg rávettem magam és a családot, hogy ellátogatassunk Encsre, a címben jelzett egységbe. Az elvárásaim magasak voltak, mert eddig csak jót hallottam róluk. Nézzük sorjában a tapasztaltakat.

A bejárat nem túlzottan bizalomgerjesztő, ha nem olvastam volna a helyről észre sem vettem volna, ha pedig igen, akkor be sem tettem volna a lábam (pechemre, mostanra pedig már megengedhetik maguknak ezt a luxust), igaz az ajtón csakúgy hemzsegnek a különböző étteremminősítők matricái.

Ahogy beléptem azonban az előtérbe, kint is hagytam a külvilágot. Ez igaz a berendezésre, mert az kellemesre sikerült. Az előtér után mindjárt egy bárpult fogadott, ami mögött hárman is álltak, de egykőjüknek sem sikerült köszönni, de még ránk se néztek. Hajjaj gondoltam, itt is elkezdődött az ami annyira jellemző a magyar vendéglátásra, azaz a pincér az úr. Ennek ellenére később amikor akármelyikükkel szóba elegyedtünk őszintén mosolyogtak, kedvesek és segítőkészek voltak. De ez egyébként a minimum elvárás. Ami alapvetően a feladatuk lett volna, azaz a vendéglátás, ajánlás, figyelem, az sajnos elmaradt, pedig egyátalán nem volt teltház. Az egyetlen proaktív figura a pizzasütő fiatalember volt. Úgyhogy kihasználva, hogy senki nem figyel rám otthon is éreztem magam, átrendeztem az asztalt, hogy le tudjunk ülni, elvettem magunknak két étlapot, kisétáltam a kerthelyiségbe (ami egyébként nyitva is lehetett volna, de nem volt), onnan meg az udvari hátsó raktárba ahol megcsodáltam néhány üres rekeszt. Később megkérdeztem magamat, hogy mit ajánlok magamnak,  de mivel nem tudtam dönteni a pincérre bíztam a választást. Ő egyébként jól döntött, de máig nem tudom, hogy melyik sonkából, sajtból kaptam. Mindegy is mert ízlett, de mégis jó lett volna tudni a megnevezéseket, hogy villoghassak mások előtt, meg a blogon is szakszerű lehessek a megnevezéseknél.

Az ételekről nem tudok egyébként újat írni. Egytől egyig kiválóak voltak, ráadásul nagyon baráti áron. Az étlap tökéletes, átlátható, egyszerű és könnyű róla választani. Külön kaphatóak kis adag ételek és ez remek, mert sok variációt ki lehet próbálni. Érződik az odafigyelés és a jó alapanyagok használata. A házi savanyújuk külön kategóriát teremt, a rántott fürj csodálatos  (bár a hozzá adott római saláta tökéletesen jellegtelen), jobb pizzát jelenleg nem találok az országban, a tonkababos pannacotta friss gyümölcsökkel és  a csokis pie pedig olyan magasságokban van, hogy beleszédül aki megkóstolja. Korábban a Kistücsöknél találtam úgy, hogy a desszert tökéletesebb mint a főételek, itt is ez a helyzet. Ugyanakkor a desszertek ára meglehetősen magas a főételekhez képest ( utóbbiak ára, a pizzákat nem figyelembe véve, átlagosan 1990 és 3100 között mozog, míg a desszertek 890-be kerülnek. Biztosan megvan ennek az oka, de vendégként egy kicsit furcsa, mert úgy tűnik, mintha el akarnának ijeszteni desszert vásárlástól.)

A kávé pedig....nem  a megszokott tucatmárka, hanem prémiumtermék egy olasz manufaktúrából. Krémes, erős mégis lágy, ráadásul a babkávé kimérve is megvásárolható..hogy igyak ezek után másmilyet?

A számla végösszege: 10100 Ft (előétel, 2 főétel, pizza, 2 desszert, 4 ûdítő, 2 capuccino)  ez elég baráti.

Összefoglalva, erősen ajánlott hely, visszatérés kötelező. A felszolgálókra azonban figyelni kell, mert lejtőn vannak és teljesítményük meg sem közelíti a konyháét. 

Értékelés (1-10)

Pincérek, vendéglátás: 6 

Étel, ital: 9

Helyszín, atmoszféra: 7

Ár/érték arány : 9 ( kiszolgálás miatt nem 10)