Amaryllis étterem és bár, Szekszárd - gasztro teszt, 2015.november
2015. november 15. írta: mugeot

Amaryllis étterem és bár, Szekszárd - gasztro teszt, 2015.november

Amaryliss étterem és bár, Szekszárd, Augusz Imre u.9-11. – gasztro teszt és kritika

Ez a hely bárhol megállná a helyét, mert a külsőségek pontosan azt a lezser eleganciát közvetítik, amit aztán a konyha és a vendéglátás kínál.

Ez ugyan az étterem portálján nem látszik annyira, mert az épület adottságai rányomják a bélyegét a környezetre. A belső viszont modern, letisztult és annak ellenére, hogy csak egy asztalnál ülnek, azonnal bizalmat szavazunk a helynek. Aztán megbizonyosodunk arról, hogy ez a tisztaság és rendezettség mindenre és mindenkire kiterjed. Éppen ezért meglepő a déli menüztetés idejére az asztalokra pakolt lefóliázott tányéralátét, ami egyáltalán nem passzol a designhoz.

image_287.jpg

A személyzet kiválóan teszi a dolgát. Mindegyik felszolgáló udvarias, mégis közvetlen, de nem tolakodó. Figyelmesek, ajánlanak, semmire nem kell feleslegesen várakozni. Meg vagyunk lepve, mert azért ez nem annyira szokványos. Utólag is köszönjük szépen a vendéglátást!

Az étlap, divatos, jól kitalált, bár egy hajszállal bővebbnek érezzük a kelleténél. Steakek, burgerek, quesadilla, rizottók, házi tészták, „magyaros” újragondolt ételek – mindegyikből megtalálható pár fogás. A steak kínálat talán a legerősebb a környéken (argentin angus és USDA prime black angus), de a többi étel is izgalmasnak mondható, legalább is a megfogalmazások alapján. Némi szakmai modoroskodás azért becsúszik: „alaszkai tőkehal goujon, gribiche mártással, vagy „kacsamáj gyümölcsboros jus-vel”, ezeknek biztosan lehetne magyar megfelelőt találni, csakúgy mint a többi étel esetében. Nagyon reméljük, hogy a gyermekmenüknél talált „Dinófalatkák” és „Halrudacskák” nem azok a fajták, amikre gondolunk – ha a kedves Olvasó is érti, mire gondolunk - illetve a desszerteknél megbúvó „Banános nutellás palacsinta” is csak viccből, fricskának van az étlapon, mert az adott menüpont többi tételéhez és az egész étterem szellemiségéhez egyáltalán nem illenek. Tudjuk, hogy a 6-7 éves vendégek esetében nagy az igény ezekre, de akkor is…

Szóval az étlap alapján kipróbálnánk majdnem mindent, de az aznapi „business lunch” roppant vonzó – nem csak az ára miatt, 3 fogás 1790 Ft - és alkalmas arra, hogy leteszteljük a konyhát. A menü tehát: Sült paprika krémleves souss-vide-olt tojással, Grill karaj ratatouille-val, pirított burgonyával és Csokis „pizza”

A leves színe szép, ízre pedig roppant izgalmas és harsány.

image_290.jpg

Az első kanál akkora „rúgást” ad az ízlelőbimbóinknak, hogy csak döbbenten nézünk egymásra. Észheztérésünk után megállapítjuk, hogy a fogást imádjuk - a tojás hatalmas ötlet benne, azt pedig hogy az állaga inkább főzelék, mint krémleves és egy lehelettel ecetesebb/savanykásabb, mint kéne, simán elnézzük.

image_291.jpg

Ezek után felfokozott izgalommal várjuk a főételt, ami sajnos nem tudja hozni azt az élményt, amit a leves, de azért korrekt fogás.

image_288.jpg

A hús ugyan egy kicsit száraz, de a zöldségek roppanósak, frissítőek (bár a „ratatouille-ságon” még van mit finomítani), a pirított burgonya pedig inkább sült krumpli, annak viszont remek. Bátrabb fűszerezés, vagy akár csak kicsivel több só is az erős közepes fölé tudná emelni a tétel.

A desszert viszont egyszerűségében nagyszerű. De tényleg. Ennek tudatában, meg egyébként is, a „Csokis pizza” elnevezés utólag is érthetetlen és értelmezhetetlen. A piskótatészta légies, háziasan gazdag és ízes, ugyanígy a csokoládékrém is. Kiváló megoldás, akár egy tepsivel is vinnénk haza belőle.

Az elégedettségünket fokozza, hogy jut figyelem és díszítés a cappuccino habjára is. Apróság ugyan, mégis kevés étteremben élnek vele, pedig pont az ilyen alig észrevehető dolgok azok, amik ha összeadódnak, képesek kiemelni az adott helyet az átlagból.

image_289.jpg

Árazás. Az ételek árai elérik a hasonló stílusú budapesti éttermek árszínvonalát, de ez nyilván az alapanyagok magas árának is köszönhető. Az italárak egy-két tételt leszámítva teljesen korrektnek mondhatóak, ami azért nem jellemző ebben a kategóriában. Ez viszont az ár/érték arány összesítésénél a pozitív irányba terel minket. Az általunk fogyasztott 3 fogásos menüért és a vendéglátásért, szívesen fizettük ki fejenként 2390 Ft-ot (menü: 1790 Ft., 1 üveg ásványvíz: 230 Ft., 1 cappuccino: 370 Ft.)

Összefoglalva: Elegáns, mégis laza környezet, a kornak megfelelő étlap - korrekt, időnként meglepő ételekkel - és figyelmes, de közvetlen vendéglátás. Ennél és egy megfelelően feltöltött pénztárcánál több nem nagyon kell egy kellemes étkezéshez. Kijelenthetjük, hogy új törzshelyet találtunk Szekszárdon.

Értékelés (1-10)

Pincérek, vendéglátás: 9

Étel, ital: 7

Helyszín, atmoszféra: 8

Ár/érték arány: 8 (elsősorban a menüt figyelembe véve)

Ízlések és pofonok kategória: Visszatérésre érdemes!

A fenti írás egy látogatás tapasztalatai alapján született, és mint ilyen, nem tud teljes és 100%-os objektivitású képet adni az adott helyről. Éppen ezért minden építő jellegű vélemény fontos, elsősorban azért, hogy az üzemeltetők a visszajelzések alapján, jobban tudják a vállalkozásukat vezetni. Ezzel pedig mindannyian csak jól járhatunk, úgyhogy tisztelettel várjuk a véleményeket!

Követhetsz minket itt vagy a Facebook-on is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mugeot.blog.hu/api/trackback/id/tr808079998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

toroksultan 2015.11.17. 07:15:48

... gasztro teszt, 2016.november: Marty Te vagy? :- )

mugeot 2015.11.17. 11:09:03

@toroksultan: Úgy látszik... Köszönöm az észrevételt!