Egy gyönyörű szeptemberi hétköznap délutánján estünk be a családdal (3 fő) a balatonszemesi Kistücsök kerthelységébe. A pincérek kellemesen hűs eleganciával fogadtak, ami nem egy fogadó (ez utóbbinak definiálja egységét a tulajdonos) sajátossága kellene, hogy legyen, hanem egy puccos belvárosi sznob helyé (vagy inkább azé sem). Keményen meg kellett dolgoznunk azért, hogy a pincér oldódjon és jófej legyen, merthogy egyébként alapjáraton az volt. Szakmaiságára semmi rosszat nem mondhatunk azonban ajánlás, kínálás, terén egy kicsit aktívabb lehetett volna.

Az étlap átlátható, átgondolt, külsőre is szép, öröm róla választani. Ugyanez nem mondható el a borlapról, ami igazából egy vastag, agyontapperolt, gyűrött  genothermekbe (irodai népi nevén "bugyi") bújtatott felsorolása a boroknak, a pincészetek honlapjáról kimásolt, blabla, semmitmondó marketingszövegekkel. Érthetetlen és meglepő ez a hihetetlen kontraszt. A nagy ijedtségre a ház borát választottam. Rosét, nem volt rossz.

Az ételek. A húsleves hibátlan volt, a rántott csirke szintén ( egyébként egy konyha igazi fokmérője az lehet,  amikor ezeket a megszokott ételeket úgy készítik el, hogy azok új dimenzióba, felsőbb kategóriába kerülnek). A köretként kapott sültkrumpli természetesen nem mirelit, ropogós, finom. Ketchup-öt nem kaptunk, házi paradicsomszószt igen. A gyermekem ezt nem értékelte, de azért minden elé tett ételt szó nélkül, az utolsó morzsáig megevett (ilyen egyébként ritkán fordul elő, vajon kire ütött?).

Mi nem jártunk ilyen jól.  Pisztráng csicseriborsós kerti zöldségekkel: szép külső, jellegtelen íz. Csalódás. Fogas sárgarépás árpakásával: nem olyan szép összhatás, ráadásul a hal ugyanolyan semmilyen mint a pisztráng. A kása viszont maga a csoda, édes, savanykás, pikáns. Ezek alapján a hely halban bizony nem erős, de én voltam hülye, vadat kellett volna kérnem...

Már kezdtünk elszontyolodni, amikor megérkezett a három desszert és ezzel a mennyország! Kávés pohárkrém (Ehhez volt egy kiskanálnyi házi csokifagyi is, de az esztétikát rontotta mert úgy árválkodott a tányéron mint egy darab kutyagumi, nem volt guszta. Ráadásul nem tett hozzá a "fő" desszerthez sem semmit, igaz el sem vett belőle, de akkor meg minek) . A házi krémes és a csokoládé torta több mint hibátlan. A desszertek annyival jobbak voltak az előző ételeknél, hogy azt hittem minimum a Gerbaudban vagyok! Igazi élmény , már ezért megérte bejönni és ha másért nem is annyira, de ezekért mindenképpen érdemes lesz visszajönni. A számlát a tulaj hozta ki, udvariasan megkérdezte, hogy elégedettek voltunk-e. Bizonyára megszokta már, hogy inkább csak pozitív válaszokat kap erre a kérdésre, mert hiába válaszoltam volna bővebben, látszott, hogy igazából nem is kíváncsi a válaszra, mert az mindig ugyanolyan. Ezért egyébként nem hibáztatom. Biztos vagyok abban, hogy elkötelezett, fanatikus, jóra törekvő vendéglátós, aki figyel a szakmai véleményekre és csak remélni tudom, hogy eljut hozzá néhány laikus őszinte és jobbító szándékú gondolata is. Ha máshogy nem, blog-okon keresztül.

A számla végösszege 17 ezer párszáz forint volt (ásványvizek, 1 pohár bor, 2 capuccino, 1 gyermekmenü (leves, rántott csirke sültkrumplival), 2 főétel körettel, 3 desszert). Ez bizony nem kevés, de összességében jól éreztük magunkat és az élményszint is megvolt ( leves, árpakása, desszertek). 

Összefoglalva: jó hely a Tücsök, de lehetne sokkal jobb is. Ajánlom majd másnak is és visszatérek vadat enni.